Progresszív provincializmust
Tökéletes társadalmat, ahol az emberek közvetlenül alakíthatják közösségük sorsát, csak kis méretekben tartok megvalósíthatónak. Ezt az egész emberiségre kiterjesztve olyan kis közösségek szolidáris hálózatának képzelem, melyben minden egység (falu) önállóan – földrajzi, kulturális, stb. adottságainak megfelelően - formálja saját utópiáját. Ehhez képest a mai nagyvárosokat, túlburjánzó rákos sejteknek látom.
Ezt a leegyszerűsített társadalomképet a művészet világára is átfordíthatjuk és a nagy művészeti centrumokba való bekerülés mikéntjén való rágódás helyett elgondolkodhatunk a kortárs művészek és művészetük szerepéről és jelentőségéről közvetlen, provinciális környezetükben. Talán hatékonyabban alakíthatóak a társadalmi/kulturális viszonyok, ha tudatosabban fordítunk figyelmet a közelebbi, lokális szintekre, valamint ha a szomszédos szerveződésekkel alakítunk ki szorosabb kapcsolatokat. Nem nehéz ezt megérteni, mégis Budapesten sokat sajnálkozunk amiatt, hogy a fontosnak tartott központokban zajló művészeti eseményeknek nincsenek igazán magyar résztvevői. Ugyanakkor sokkal több ismeretünk van a távoli (nyugati) központokról, mint a szomszédos régiókról, akikhez pedig elvben több közünk lenne. Hiábavaló a művészeti biznisz központosító hatását kritizálni, ha mégis mágnesként vonzanak ezek az üzleti alapon kialakult centrumok. A nagyobb figyelem megszerzésének reménye keltette vágy, hogy bekerüljünk a belső körökbe, paradox módon felerősíti ezen körök kirekesztő hatását - éppen a provinciális szinten generált figyelem deficit által.
E jelenségnek számomra az "Art Now" típusú művészeti albumok/kiállítások a szimbólumai. Talán nem kell részleteznem hány százalékban vannak New York-i művészek és hány kelet-európai bukkan fel ezekben az objektivitás látszatát keltő szerzeményekben.
Mindebből kiindulva egy olyan hangsúlyozottan szubjektív vállalkozást képzeltem el, egy mely regionális alapokra dinamikusan és hálózatosan felépülő internetes adatbázis lenne. Art Now on the Province (Művészet Ma a Provincián) címmel.
Az index-link* 2008 áprilisi számában (és paralel e blogon) ennek lehetséges tartalmát szeretném modellezni oly módon, hogy társszerkesztőnek/-szerzőnek kérek fel művészettel foglalkozó ismerősöket, hogy röviden vázoljanak egy lehetséges fejezetet akár általános, elméleti témával, akár általuk fontosnak tartott művek, művészek, csoportok, kisintézmények, projektek bemutatásával.
Kaszás T Tibor
*Az index, a művészet helyszínei című kiadvány Menesi Attila és Christoph Rauch kezdeményezése alapján 1999. áprilisa óta van jelen a művészeti szcénában, mint a kortárs képzőművészet hiánypótló médiája, amelyben a budapesti kiállítási intézmények és helyszínek programjai szerepelnek. 2006. novemberétől az index új koncepcióval, havonta jelenik meg, a művészet helyszínei mellett a művészet nyilvánossága érdekében magát a művészeti környezetet, a kortárs művészetet, annak aktuális állapotát, helyzetét, sajátosságait, vagy éppen problémáit kommunikálva a kiadvány mellékletében, a link-ben.
